7. FEJEZET~ Egyedül

Sziasztok! Hát megérkezett az utolsó, befejező rész. Remélem nem okoztam csalódást.
-Távol kell tartanod magad Biebertől!-utasított Jeremy.
-Mégis miért? Nem félek tőle annak ellenére sem, hogy egy szörnyeteg.
-Nem mondott el mindent.-jelent meg egy kaján mosoly az arcán-A guardok 19 éves korukban bevésődnek egy lány/fiú iránt. El kell érniük, hogy beleszeressen az illető. Aztán, hogy együtt maradhassanak....
-Mondjad már!-utasítottam elfehéredett arccal.
-Meg kell ölnie a lány családját. Ebben az esetben a tiédet.-nem hittem a fülemnek. Hirtelen el kezdtem szédülni.- Egy ősi quta boszorkány megátkozta ezt a fajt. Ha nem öli meg a családod ő maga hal meg, mert nem nemzhet utódokat, amíg a család él. 
-E..e..z
-Szerintem jobb, ha sietsz.

                                            °______°

Berontottam a lakásunkba. Körül néztem, de nem találtam senkit. Éles sikoly törte meg a csendet. Felrohantam az emeletre, és Justint és az anyámat találtam a szobámban.
-Mit csinálsz?-kérdeztem elfúló, remegő hangon.
-Oh, szia, Ivy! Édesanyád csak megijedt ahogy beléptem a szobába.
-Ne hazudj!
-Mi? Most mi a bajod? 
-Ezt ne anyu előtt.-suttogtam.
-Valami baj van kislányom? Ha akarod én elzavarhatom ezt a fiatalembert.
-Nem kell, anyu. Köszönöm. Csak szeretnénk kicsit beszélgetni.
-Rendben. Lent leszek a konyhában, ha bármi gond van.
Kilépett  az ajtón és hallottam a lába dobogását a lépcsőn. Mikor úgy gondoltam már nem hallhat minket, hát rákezdtem.
-Mégis mikor akartad elmondani nekem a teljes történetet? Mikor majd végeztél? Mondhatom nagyon jól esett.
-Mégis mi a francról beszélsz? Állandóan csak azt hallom tőled, hogy milyen bunkó és tapló vagyok. Érdekes, hogy ezt a taplót pont te smároltad le!
-Miért? És te? Folyamatosan sértegetsz!
-Az nem sértegetés, hogy első nap megdicsértem a kis hátsódat. Ellenben te egy szép szót sem szóltál hozzám?
Ez kezd átmenni dedósba, mintha azon veszekednénk ki építse meg a legóból a következő várat.
-Talán zavar?-kérdeztem.
-Igen. Ha tudni akarod zavar.-suttogta felém közeledve.
-Ha ennyire érdekel, hogy mit gondolok, akkor ne öld meg a családomat.-most már mindketten halkan beszéltünk, hogy senki ne hallja. Justin szeme tágra nyílt, ahogy tudatosult benne a mondanivalóm.
-Ki mondta ezt?-közömbös volt a hangja.
-Jeremy. És gondolom most te épp ezért voltál az anyámmal.
Justin egyre közelebb lépett, én pedig hátráltam egészen a falig. Testünk alig pár centire volt egymástól. Éreztem lélegzetét és bódító illatát. Ivy koncentrálj! Ez a fazon épp a családodat akarja kinyírni!
-És te ezt el is hiszed, vagy csak bemesélted magadnak?-hosszú csönd volt rá a válasz. Szája sarka felfelé kunkorodott.
-Szóval?
-Nem. Nem hiszek neked. Jeremy i......-már túl közel volt. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtenné. Miért hazudok magamnak?-Az ördögbe is persze, hogy nem hiszek neki. De...-Ajka óvatosan az enyémhez ért. Először nem mozdultam, teljesen leblokkoltam. Először lassan csókolgatta alsó ajkam, majd elkezdte szívni. Egy halk, visszafojtott nyögés szaladt ki a számból, mire felmordult. Szánk lassú, érzéki táncot lejtett. Óvatosan megérintette nyelvével a számat, bejutásért könyörögve. Teljesen megfeledkeztem mindenről. Nagyon is kívántam ezt a fiút, aki épp úgy kívánt engem is. Neki nyomott a falnak, kezét derekamra csúsztatta.
-Justin... Nem kéne... az anyám....-lihegtem elszakadva tőle. A lábával bevágta az ajtót. Elmosolyodtam a türelmetlenségén. Újra megcsókolt, majd derekamnál fogva felemelt. Csípője köré fontam a lábam. Óvatosan lefektetett az ágyra és a pólóm szegélyét fogva lerántotta azt rólam. Én sem tétlenkedtem. Feltárult előttem tökéletes, izmos felsőteste. Már csak egy fehérneműben feküdtem alatta. Mikor ezeket is eltávolította rólam, szégyenlősen fordultam el tőle.
-Nem kell miért szégyellned magad.-búgta a fülembe. Nem is kellett több. Lerángattam róla a maradék ruhát. Hosszú kényeztetések után, lábaim közé térdelt és belém hatolt. Először fájt, de hamar gyönyörré változott. Mondtam már,hogy isten ez a pasi?

                                                    °_______°

Egyedül ébredtem az ágyamban. Nem értem miért ment el. Lehet, hogy csak erre kellettem neki? Vajon meddig aludtam? Kikászálódtam a meleg ágynemű alól, majd lezuhanyoztam. Gyanúsan csend volt a házban. Gyorsan felöltöztem és lementem a konyhába, ahol legutóbb anyu főzött.....

                                                    °______°

Fekete ruhám alatt úgy éreztem, mindjárt összeesem. Hideg szél borzolta a hajam, habár nyár volt. Nem voltak sokan a temetésen, hisz még mindig kevesen tudnak a halálesetekről. Igen. Jól hallottátok. Többes szám. Ahogy a koporsókra szórták a sok földet, melyekben az egész családom feküdt, megesküdtem, hogy soha nem nyugszom, amíg Justint meg nem ölöm. De ha jobban belegondoltam, már csak ő maradt nekem. Az egyetlen "ember" aki maradt.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem fátyolos hangon a küszöbükön.
-Téged. Örökre.-felelte.
-Rendben. Hajrá.-mondtam és a szeme láttára bekaptam a mérgező bogyókat. Lehet, hogy csak ő maradt nekem, de akkor sem fogok hozzá futni. Minden elsötétült. Már nem volt ég és föld. Nem volt szeretet és harag, bánat és öröm. Csak a mindent elnyelő sötétség, ahol a családom vár rám. A halott családom.