6.FEJEZET~ A köd

Sziasztok! Köszönöm szépen a pozitív hozzászólásokat. Továbbra is örömmel várom a véleményeteket s örülnék, ha mások is írnának, és légyszíves, ha tetszik iratkozzatok fel. Mint ígértem megérkezett a következő rész. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Mindketten eltűntek a szemem  elől. Vajon mit csinálhatnak?

Elindultam arra, amerre sétáltak, hátha egy ablakon keresztül többet megtudhatok. Bingó. A hatalmas üvegfalon keresztül megláttam, hogy egy lépcsőházba mentek. Annyira figyeltem őket, hogy észre sem vettem, hogy egy rózsabokorba sétáltam.

-Auuu....-szisszentem fel. Justin hirtelen megállt a lépcsőn és az ablak felé indult, miközben anyunak mondta, hogy menjen csak tovább. Gyorsan lebuktam a bokor mögé. Egy darabig még nézelődött, de szerencsére nem vett észre és felfele indult. Oké, most utánuk kéne mennem az emeletre. El sem hiszem, hogy csak egy vékony fafal választ el tőlük.

Addig sétáltam a fal mellett, míg meg nem találtam az ajtót. A villanyt már lekapcsolták az étkezőben. Óvatosan benyitottam. Még magam is meglepődtem, hogy nyitva volt. Ennyire azért nem lehet biztos benne, hogy senki nem fog betörni hozzá, tekintve, hogy én most pontosan azt csinálom. A földszint egy hatalmas kör alakú tér, ahol egyben van a konyha, étkező és nappali. A lépcsősor szemben állt. Megmozdultam az irányába, de a fapadló megnyikordult. Csodás. Bár gondolhattam volna, hogy ha az egész ház fából van akkor a padló is. Becsuktam a szememet és nagyon lassan elindultam. Nem vett észre senki. Megmarkoltam a lépcső korlátot és felfele sétáltam. Az első emelet hasonlóan nézett ki, mint az előző, de itt több fal volt. Benyitottam az első ajtón. Egy szép, világos lány szobát találtam. Valószínűleg ez lehet Julie szobája. De miért nem hívott meg sosem hozzájuk? Biztos, mert a bátyjával rosszban vagyok.

A második ajtó mögött egy sablonos szoba volt. Talán a vendégeknek. A harmadik egy fiú szobája. Justin szobája. Teljesen más, mint amire gondoltam. A szoba közepén egy franciaágy feküdt. Mellette éjjeliszekrény, beépített gardrób. Csak az uralkodó színek miatt tűnt fiú szobának. De semmit nem találtam ami Justint jellemezné. Túl egyszerű volt. És rend. A második emeleten sincs senki. Hatalmas sikoly zavarta meg a már megnyugtató csendet. Felrohantam a legfelső emeletre. Egy társalgó volt fent. Anyu és justin az erkélyen állt, és egy szike volt anyu torkához szorítva. Nem vettek észre. Gyorsan körül néztem egy éles tárgy után kutatva, míg meg nem találtam egy poharat az asztalon. Ez is megteszi. Odasettenkedtem, megragadtam a tárgyat, és elhajítottam Justin feje felé. Elengedte az áldozatát, megpördült és elkapta a poharat. Mind ezt hihetetlenül gyorsan. A szemei rám szegeződtek és szikrákat szórtak. Megijedtem.

-Mit keresel itt?-Inkább költői kérdés volt, mint választ váró. Nem szóltam semmit. Egy darabig még néztük egymást, míg be nem ugrott, hogy épp anyámat próbálom megmenteni.

-M..mit akarsz anyutól? Meg akarod ölni?-szólaltam meg vékony hangon. Szinte már suttogtam.

De csak a szemével válaszolt, mutatva, hogy anyu itt hagyott. Még is miért?

-Beszélnünk kell!

-De..

-Most! Gondolom választ akarsz kapni a kérdéseidre. Most megkaphatod.-mondta ellenkezést nem tűrően. Követtem a kanapé felé és leültem vele szemben.

-Én egy guard vagyok. Minden este átváltozunk. Hosszú körmeink és szőrünk nő. Általában falkákban vadászunk. És..

-Mi van? Te voltál egyik este a sikátornál? Te támadtál meg? Miért??-Már ordítottam. Nem hiszem el, hogy ez igaz.

-Nem én voltam. Én mentettelek meg tőle. Nem akartam, hogy bármi bajod essen.-feleli már ő is.

-Miért kéne elhinnem? Hisz valószínű, hogy amit mondasz az egész egy hazugság.

-Nem mondtam, hogy hidd el. Csak az igazat mondom. A többi rajtad áll, hogy el is hiszed-e.-felelte nyugodtan. Most erre mit mondjak? Agyamat, mintha egy köd borította volna. Nem tudtam uralkodni magamon. Felugrottam és ajkamat az övére nyomtam. Nem tiltakozott. A pólójába kapaszkodtam, míg ő az ölébe húzott. Simogatni kezdte a hátamat. Meleg keze a pólóm alá siklott. Hirtelen kinyitottam a szemem és elhúzódtam tőle.

-Már elhiszed?-mormolta.

-Azt hiszem. Bocs az előbbit.-pirultam el. A francba, de hisz nem érzek iránta semmit. Már a második emeleten jártam, mikor valaki átölelte a derekam.

-Ne Justin. Mennem kell haza.-Fordultam meg, de rögtön a torkomra fagyott a szó. Jeremy állt velem szemben. Éjszaka volt és már elkezdődött az átváltozása. A testét foltokban sötét szőrök tarkították.

-Hellóka. Kicsit beszélgethetnénk nem gondolod?